vakteszt

A sors és ti úgy hoztátok, hogy az e havi bornap egy kicsit másképp került megrendezésre:

Fröccsöztünk Balatonfüred körül.

Terv szerint kisfröccs, nem kérdezve miből, általában olaszbul, de végül kicsit lazítottunk a szabályon. Tisztán ittuk, s nem csak az olaszt.

Mindenekelőtt a mániám a fröccs-lexikon.Ez kérem, Hungarikum, ezért részemről hozzátartozik a (nemzeti) alapműveltséghez, de vendéglátó sulikba tuti belépő kérdésnek tenném.

Hagyjuk a történelmet, nézzen utána, akit érdekel.

Tapasztalataim szerint Budapesten igen kevés helyen mérnek jó fröccsöt, a Balaton körül viszont, és szinte mindenhol másutt is. Ezért Füred körül tettünk egy kis körutat. borutat. frötsutat.

Az alkalom rendhagyó voltát az is erősbíti, hogy most nem csak a bort pontoztuk, hanem mindent, a kiszolgálást, helyhangulatot, ár-érték arányt.
Jöjjenek a teszt alanyok:

1) Kövesdi templomrom, fröccs nem volt, így gyorsan túl voltunk rajta. most is.

2) Salánki pincészet. Közölték, hogy nincs kóstoló, mert ők egy bolt. Annyi pontot kaptak, amennyit. Összesen. Képet se, ha értitek.

 3) Az Aszófői Söröző és játékterem.

Bor: Balatonszőlősi Olaszrizling, de simán elment volna ....., mindegy, szóval nem volt olyan száraz, hogy rizling lehessen. Helyhangulat: magáért beszél. azazhogy ne legyünk igazságtalanok. A fenti létesítmény teraszáról látni a Balatont, Tihanyi félszigetet, illetve Aszófő kifejezetten szép részét, belül tisztaság van, kedvesség, és ami feltétlenül kell: asztal, szék, fröccs. és hihhhhetetlen kávé.

4) Söptei pincészet

Teszter kolléga szerint nem szabadna összemérni az előzőekkel, mert más kategória. Hát valóban. Egy deci - finomdeengemnemvágottföldhözakatarzis - merlot pont 2 jattnyival több-be fáj itt, mint az előző helyen minden, alles zusammen 4ünkre. És ha szigorú akarok lenni, mánpedig ennyiért persze, akkor számon kérhetem, hogy kisfröccs helyett hosszúlépésért, jobb helyeken csúnya verekedés kerekedik és hogy az "im wald" felirat ot kb annyira kell komolyan venni, mint a négyes metró eredeti határidejét. Azt sem tudjuk mosoly nélkül hagyni, hogy a pont érkezésünk előtt befejeződött, ott megrendezett borversenyen 2 Söptei aranyérmes lett, de ez már tényleg kötekedés, ne legyünk rosszmájúak - már e blog folytatásáért se.. A fröccs és minden más kifogástalan, Balatoni panoráma, kedves személyzet, árnyas terasz, repül is az idő, pedig még sok az alany.

5) A jó Muskátli.
Az én szívemnek már sokkal kedvesebb...
Persze van közös múlt, legutóbb pl. még azért sem volt örökharag, hogy a Lámpagyár-at csak betettük a Wurlitzerbe, de nem hallgattuk végig (mi). Valahogy itt az is jól esik, ha nem olyan kedvesek, nem oly tökéletes a fröccs, és a velős piritós kicsit túl borsos. De, hogy a tavalyihoz képest kb 60 %-kal drágább is... c-c-c-c.
azért nekem továbbra is kedvenc.
6) Borgaléria
Hát itt nem ittunk fröccsöt, pedig egyébként lehetőség adott lett volna. De inkább kóstoltunk. Én spec egy Bujdosó fehér szovinyont. Aminek egyszerűen (csakazért is leírom) nyár szaga volt, na. Persze lehet, hogy nem az asszociációim lettek kifinomultabbak, csak a nyár jelent mást....
Olyan helyen van, ahova alapesetben max röhögni járnék. De mivel ott van, még azt a puccos, új részt is szeretem Füreden.
Kicsit (vagy nem is annyira kicsit) olcsóbb, mint a gazdaságos hiper, nagyon hangulatos, nagyon igyekvő a személyzet és egyes esetekben ez hozzáértéssel, hovatovább, elhivatottsággal is párosul, kitűnő kínálattal, alapvetően (ez nem mindenhol természetes) balatoni borokkal, szóval jó, oszt kész-passz
 

És az eredmények:

6) 34 pont
4) 33 pont
3) 32 pont
5) 31 pont

ez van, nincs tovább.

Éltemben nem írtam még blogbejegyzést, és olyan megható, hogy az elsőt az alkoholról tehetem! A félreértések elkerülése végett nem fogok csatlakozni blogunk és rendezvénysorozatunk elsőszámú házigazdájához, vagyis nem fogok szakértői fejtegetésbe kezdeni a kóstolt borok tájegységéről, karcosságáról vagy akár tannin tartalmáról, maradok színtisztán laikus. Különben is, egy alapos, hétfogásos borkóstolás minden szakértelmet kiöl az emberből, úgyhogy csoda, hogy képesek voltunk 10 fokú skálán bármit is értékelni, ahelyett, hogy a „kurva jó” és az „ennek macskapisaszaga van” kategóriákban maradtunk volna. Na de a komplexitásunkról majd később!

Mi, késők arra ocsúdtunk az újpesti kóstolóhelyszínre érkezvén, hogy öt kiéhezett, szomjúságtól már-már vattát köpő kolléga ácsorog az előszobában, és mindenféle cetlikről beszélnek. A pontozásos rendszer kidolgozói sürögtek-forogtak, legalább háromféle adminisztrációs ív sorakozott a nappaliban, és mindenki más csak azt kérdezte: hol a pia?

A borok gyorsan kikerültek a konyhába, hogy bekódolják őket a fiúk. (Itt az ABC betűit használtuk, minden borra került egy betű.) Mindenki egy üveggel érkezett, így tehát az este során hét darab Chardonnay-t volt alkalmunk megkóstolni. Először ez igen elérhetetlennek tűnt, hiszen a szabályok kidolgozása, átadása és elsajátítása egy fél vekninyi friss házikenyér elfogyasztásának idejébe telt. (isteni volt!)

Először is mindenki kapott egy poharat, amin egy sorszám állt. Matricával (tanulság: óvatosan a pohár öblögetésénél, mert leázhat!) kapta meg mindenki az azonosítóját. Eközben volt 7 darab papírfecni, ami a személyes kódrendszer volt minden egyes körhöz! (aki még nem volt eddig, de jön a kékfrankosra, ne szarjon be, először nem hiszed el ezt az egészet, aztán nagyon jól beválik). A papírfecnik így néztek ki:

Nem elég, hogy volt egy pohárszámod (arab), kaptál még egy számot (római) ahhoz, hányadik körben leszel a konyhában locsolgató, házigazdák hűtőjébe belezabáló, ja, és a poharakba más-más bort beleöntő főszereplő. Mert, hogy mindenki más és más bort iszik egy körön belül! A kódrendszer abban segít, hogy a saját körödben tudd, hogy melyik borból (ABC betűi) melyik pohárba (arab számok) kell töltened. Az nagyjából egy nagy szelet kenyérig tartott, míg kitaláltuk: 0,5 vagy 1 dl bort kóstoljunk egy körben. A több előnyét nem kell kifejtenem, a kevesebb mellett pedig az szólt, hogy a zsűrizés befejeztével és az eredmények tükrében iszogathattuk meg a maradékot. Az utóbbi mellett döntöttünk hát.

A bort töltögetőnek persze sok mindenre oda kell ám figyelni: poharak vízzel kiöblítése, mérőkupica kiöblítése, kódrendszer alapján borok kitöltése, és végül a tálcán hét darab boros pohár beszállítása. A vakteszt csak félig volt vak, hiszen nem raktunk kendőt a szemünkre, bár úgy a boröntögetés és szállítás is viccesebb lett volna – no meg nem bukott volna le azonnal a Hagymássy, ami 2005-ös barrique révén sokkal sötétebb sárga volt mindenkinél. Fú, de vártam már, hogy hozzám kerüljön, én ugyanis nagy barrique imádó vagyok, hát a harmadik körben meg is kaptam, ő meg meg is kapta tőlem a maximális 10 pontot. Ja, fél pontot adni nem lehet J (ezt a 29. bortörvény I. paragrafus ’b’ cikkelye szabályozza). Szóval, nálam a Hagymássy nyert toronymagasan, de azt gondolom, elég jó mezőnyben indult. Számomra különdíjas és összességében az est legnagyobb meglepetése az etyeki Szent István chardonnay volt, ami ár-érték arányban verhetetlennek bizonyult: az 1000 Ft körüli palackból isteni bor folyt, nálam lekőrözte az Etyeki Kúriát, Sikét és a Konyárit is. Többet vártam viszont az Etyeki Kúria barrique-olt darabjától, semmilyen különleges zamata nem volt. Míg a Hagymássynál rögtön érződött egy plusz aroma, mindannyian azt találgattuk, vajon melyik lehet a másik barrique, mert sem színében, sem ízében nem különbözött markánsan a többitől.

Jaj, és közben milyen isteni borkorcsolyákat kaptunk! Ha már pontozás, nálam a húsgolyók és a szőlős-tejfölös-roquefortos saláta nyert, de a többi saláta is isteni volt, köszönjük!

Nézzük viszont a borrangsort!

1. Hagymássy barrique (Eger)   60 pont
2. Konyári (Balatonboglár)        54 pont
3. Malatinszky (Villány)             53 pont          
4. Légli (Balatonboglár)             52 pont
5. Szent István (Etyek)               47 pont
6. Etyeki Kúria barrique             45 pont          
7. Sike (Eger)                            32 pont

Ami pedig a vakteszt sikerességét illeti, első helyen Anikó végzett 5 sikeres találattal, gratulálunk neki (Balázs, mi így emlékszünk Petivel, de majd mindenki jól kijavítja) Peti lett a második 4 találattal, és Sanyi három találattal bronzérmet kapott (volna, ha nem távozik korán). A legszőrösszívűbb Balázs volt, aki 46 pontot osztogatott szét, Sanyi, a másik főszakértő pedig igazán könnyelműen dobálta a pontokat, összesen 56-ot. És akkor most jöjjön egy kis szociálpszichológia, azaz

KI MENNYIRE KOMPLEX BORKÓSTOLÓ?

Petivel nem átallottunk (Balázs, elloptam ezt a szót, ha már annyiszor írtad) egy kis elemzést végezni. Vajon ki hogy pontozza a borokat? Mindenhova odarak egy óvatos kis hetest, vagy esetleg néha egy-egy szélsőséges értékkel is mer büntetni vagy jutalmazni? (És akkor itt most válaszolok Anikónak az este során feltett kérdésére: nem vagyok könyvelő, hanem rosszabb annál: pszichológus! És Peti is. J )

Kiszámoltuk hát mindenki szórás-pontszámát. Akinek az ítéletei merészebben váltakoznak a borokról, annak nagyobb a szóráspontszáma – ő így komplexebb somelier-utánzat. (Oké, legközelebb lehajtott fejjel érkezünk, és csendben csak eliszogatjuk a bort.) A fő tanulság pedig az lett, hogy a lányok sokkal komplexebben, nagyobb érték-különbségek mentén pontoztak, mint a fiúk, hahaha! (Lányok szórásai: 2,12; 2,94 és 2,34 – Fiúk szórásai: 1,72; 1,95; 1,41; 1,46) Ez van, srácok.

És mi a helyzet a borok szórásával? A nagyobb szóráspontszámú bor kapott hideget is, meleget is, míg az alacsonyabb megítélésében nagyobb a konszenzus. Kapjon egy kis vigaszdíjat a Sike, „Legmegosztóbb Bor” kategóriában: kiugróan őt ítéltük meg a legváltozatosabban (2,51), A második legkedveltebb Konyári pedig egyhangú szavazatok mellett a legkevésbé megosztó bornak bizonyult (1,11).

Kis hazánkban az egyik legtöbbet termesztett szőlőfajta. Hozzánk Franciaországból érkezett a 19. század közepétől. Írja a wiki... de szerintem ez látszik is.

 Spriccet neki, mondta egyik kedves vakteszter kollega, aki úgy fest,

nem csak a kóstolásnál vak, bár még eleddig ezt sem bizonyította. Magyarországon kiváló borok születnek, de az értő gazdák, borászok nagy ellenfele a kiszámíthatatlan és változékony időjárás, illetve az ennek köszönhető minőségváltakozás. Nagyon kevés fajta, ill. pince tudja évről évre stabilan hozni ugyanazt a szintet. Az olaszrizling későn érő típus, amely szereti a meleget. Bőven termő, s csak ritkán hajlamos a túlérésre (amiből meg simán aszú lesz, oszt pássz).

Elméletem szerint a magyar bor másik, a világpiacon őt megillető helyétől távoltartó mumus, hogy egyszerűen kevés. Nincs elég szőlő, hogy jelentős mennyiségű palackkal lássák el pincék a nemzetközi szomjazókat (a harmadik valószínűleg az árképzés, de erről máskor).

persze ámulattal átitatott hódolat a világhírű szigetcsépi cuvee kivételnek, melyet moszkvai tudósítónk fedezett fel egy áruházban.

Az olasz a jó minőséget évről-évre, és ráadásul viszonylagosan nagy mennyiségben képes hozni, így talán az egyik legalkalmasabb fajta ide, nekünk. IDE! nekünk!

A szaknyelv szerint rezeda illatú, bármit is jelentsen ez, íze a manduláéhoz áll legközelebb és erre viszont csak helyeselni tudok.

Ennyi okosság után térjünk rá a saját tapasztalatokra:

-         az olaszrizling azon borok közé tartozik, amelyikre érdemes várni. Szerény szortimentünkből a legöregebb, azaz a legrégebb óta palackban pislogó győzedelmeskedett. Érdemes tehát legalább 2 – 3 éve üvegelt darabot választani.

-         nagyon fontos a terroir (háh!). Az egy szem egri, minden plecsnije és jó nevű pincéje ellenére igencsak szétesős darab volt, a többihez képest. A legjavallottabb olaszrizling származási helyét illetően Csopaki, Somlói és Badacsonyi. Ez persze nem kizárólagos, nyugodtan lehet ellenpéldákat küldeni a szerkesztőségbe pedagógiai célzattal, de e termőterületeken már igen kimagasló eredményeket produkál, valószínűleg Magyarországon teljesedik ki leginkább ez a típus és ez érthető is a sok évtizedes tapasztalat miatt.

-         Még a legrosszabb szereplőt sem locsoltuk fel szódával, de persze nyáron, melegben, egy árnyas fa alatt – ha éppen az a feladat, hogy sokáig kell ott üldögélni, hát bizony felspriccelném, talán a győztesen kívül bármelyiket. No nem pejoratíve, mint kollega, hanem csak úgy, meg mert akkor tovább lehet büntetlenül fogyasztani.

Összefoglalva, az olaszrizling jó, mert nem olasz, már nem is francia, hanem magyar, sok van belőle és mandulaízű. Ráadásul megbízhatóan hozza a formáját, fogyasszuk hát!

Hello,

Nem átallottam egy blogot létrehozni, olyannyira bízok a vaktesztjeink sikerességében. Remélem, hogy ez a megoldás könnyebbé és átláthatóbbá teszi a kommunikációnkat. Lehet élménybeszámolni - emlékezni, pontokat vezetni - feleleveníteni, illetve adatbázist szerkeszteni a tesztelt borokról, hogy később a (z áruházi, vagy vendégségi) polcon történő matatáskor ne legyenek kétségeink.

No, hát kezdjük:

Olaszrizling: 

2011. januári vaktesztünk alanya az olaszrizling volt. Többen jeleztétek, hogy jobban örülnétek egy vörösnek, komolyabb fajtának, egyesek látatlanban felspriccelték volna. De gondoljuk, hisszük, ez a fajta nem véletlenül az egyik leggyakoribb Magyarországon.

s íme a 3 palack:

Juhász – Egri Olaszrizling 2009

St. Ilona – Nagy Somlói Olaszrizling 2007

Jásdi – Csopaki Olaszrizling 2008

A vaktesztet úgy oldottuk meg, hogy a kitöltést és a poharak összekeverését más-más csinálta, így együtt kóstolhattuk meg mindhárman, mindhárom bort.

S itt követtük el az első hibát. Még mielőtt befejeztük volna az egyik poharat, már repültünk is rá a következőre, ami bizony azt eredményezte, hogy csúnyán összekeveredtek az ízek a szánkban és időnek előtte kezdtük elveszíteni józan ítélőképességünket.

De azért ezen valamelyest úrrá lettünk, és kíváncsian vártuk, hány palackot találtunk el a tippversenyben. Nos, maradjunk annyiban döntetlen lett. Egyet se. Gratulálok a versenyzőknek.

A pontozásban viszonylag egyértelmű végeredmény született:

Győzött a St. Ilona 19 ponttal, nem utolsó sorban a palackban eltöltött pihentetés miatt,

szorosan (olyannyira, hogy nálam nyertes) második Jásdiék műve, amely egy kitűnő, de talán nem kivételes példája az olaszrizlingnek és

harmadik a Juhász pince díjnyertese, amely nagyrészt annak "köszönheti" a pozícióját, hogy a legfiatalabb és nem az erről a fajtáról híres termővidékről érkezett hozzánk.

Legközelebb sardoné! üdv