Éltemben nem írtam még blogbejegyzést, és olyan megható, hogy az elsőt az alkoholról tehetem! A félreértések elkerülése végett nem fogok csatlakozni blogunk és rendezvénysorozatunk elsőszámú házigazdájához, vagyis nem fogok szakértői fejtegetésbe kezdeni a kóstolt borok tájegységéről, karcosságáról vagy akár tannin tartalmáról, maradok színtisztán laikus. Különben is, egy alapos, hétfogásos borkóstolás minden szakértelmet kiöl az emberből, úgyhogy csoda, hogy képesek voltunk 10 fokú skálán bármit is értékelni, ahelyett, hogy a „kurva jó” és az „ennek macskapisaszaga van” kategóriákban maradtunk volna. Na de a komplexitásunkról majd később!
Mi, késők arra ocsúdtunk az újpesti kóstolóhelyszínre érkezvén, hogy öt kiéhezett, szomjúságtól már-már vattát köpő kolléga ácsorog az előszobában, és mindenféle cetlikről beszélnek. A pontozásos rendszer kidolgozói sürögtek-forogtak, legalább háromféle adminisztrációs ív sorakozott a nappaliban, és mindenki más csak azt kérdezte: hol a pia?
A borok gyorsan kikerültek a konyhába, hogy bekódolják őket a fiúk. (Itt az ABC betűit használtuk, minden borra került egy betű.) Mindenki egy üveggel érkezett, így tehát az este során hét darab Chardonnay-t volt alkalmunk megkóstolni. Először ez igen elérhetetlennek tűnt, hiszen a szabályok kidolgozása, átadása és elsajátítása egy fél vekninyi friss házikenyér elfogyasztásának idejébe telt. (isteni volt!)
Először is mindenki kapott egy poharat, amin egy sorszám állt. Matricával (tanulság: óvatosan a pohár öblögetésénél, mert leázhat!) kapta meg mindenki az azonosítóját. Eközben volt 7 darab papírfecni, ami a személyes kódrendszer volt minden egyes körhöz! (aki még nem volt eddig, de jön a kékfrankosra, ne szarjon be, először nem hiszed el ezt az egészet, aztán nagyon jól beválik). A papírfecnik így néztek ki:
Nem elég, hogy volt egy pohárszámod (arab), kaptál még egy számot (római) ahhoz, hányadik körben leszel a konyhában locsolgató, házigazdák hűtőjébe belezabáló, ja, és a poharakba más-más bort beleöntő főszereplő. Mert, hogy mindenki más és más bort iszik egy körön belül! A kódrendszer abban segít, hogy a saját körödben tudd, hogy melyik borból (ABC betűi) melyik pohárba (arab számok) kell töltened. Az nagyjából egy nagy szelet kenyérig tartott, míg kitaláltuk: 0,5 vagy
A bort töltögetőnek persze sok mindenre oda kell ám figyelni: poharak vízzel kiöblítése, mérőkupica kiöblítése, kódrendszer alapján borok kitöltése, és végül a tálcán hét darab boros pohár beszállítása. A vakteszt csak félig volt vak, hiszen nem raktunk kendőt a szemünkre, bár úgy a boröntögetés és szállítás is viccesebb lett volna – no meg nem bukott volna le azonnal a Hagymássy, ami 2005-ös barrique révén sokkal sötétebb sárga volt mindenkinél. Fú, de vártam már, hogy hozzám kerüljön, én ugyanis nagy barrique imádó vagyok, hát a harmadik körben meg is kaptam, ő meg meg is kapta tőlem a maximális 10 pontot. Ja, fél pontot adni nem lehet J (ezt a 29. bortörvény I. paragrafus ’b’ cikkelye szabályozza). Szóval, nálam a Hagymássy nyert toronymagasan, de azt gondolom, elég jó mezőnyben indult. Számomra különdíjas és összességében az est legnagyobb meglepetése az etyeki Szent István chardonnay volt, ami ár-érték arányban verhetetlennek bizonyult: az
Jaj, és közben milyen isteni borkorcsolyákat kaptunk! Ha már pontozás, nálam a húsgolyók és a szőlős-tejfölös-roquefortos saláta nyert, de a többi saláta is isteni volt, köszönjük!
Nézzük viszont a borrangsort!
- Hagymássy barrique (Eger) 60 pont
- Konyári (Balatonboglár) 54 pont
- Malatinszky (Villány) 53 pont
- Légli (Balatonboglár) 52 pont
- Szent István (Etyek) 47 pont
- Etyeki Kúria barrique 45 pont
- Sike (Eger) 32 pont
Ami pedig a vakteszt sikerességét illeti, első helyen Anikó végzett 5 sikeres találattal, gratulálunk neki (Balázs, mi így emlékszünk Petivel, de majd mindenki jól kijavítja) Peti lett a második 4 találattal, és Sanyi három találattal bronzérmet kapott (volna, ha nem távozik korán). A legszőrösszívűbb Balázs volt, aki 46 pontot osztogatott szét, Sanyi, a másik főszakértő pedig igazán könnyelműen dobálta a pontokat, összesen 56-ot. És akkor most jöjjön egy kis szociálpszichológia, azaz
KI MENNYIRE KOMPLEX BORKÓSTOLÓ?
Petivel nem átallottunk (Balázs, elloptam ezt a szót, ha már annyiszor írtad) egy kis elemzést végezni. Vajon ki hogy pontozza a borokat? Mindenhova odarak egy óvatos kis hetest, vagy esetleg néha egy-egy szélsőséges értékkel is mer büntetni vagy jutalmazni? (És akkor itt most válaszolok Anikónak az este során feltett kérdésére: nem vagyok könyvelő, hanem rosszabb annál: pszichológus! És Peti is. J )
Kiszámoltuk hát mindenki szórás-pontszámát. Akinek az ítéletei merészebben váltakoznak a borokról, annak nagyobb a szóráspontszáma – ő így komplexebb somelier-utánzat. (Oké, legközelebb lehajtott fejjel érkezünk, és csendben csak eliszogatjuk a bort.) A fő tanulság pedig az lett, hogy a lányok sokkal komplexebben, nagyobb érték-különbségek mentén pontoztak, mint a fiúk, hahaha! (Lányok szórásai: 2,12; 2,94 és 2,34 – Fiúk szórásai: 1,72; 1,95; 1,41; 1,46) Ez van, srácok.
És mi a helyzet a borok szórásával? A nagyobb szóráspontszámú bor kapott hideget is, meleget is, míg az alacsonyabb megítélésében nagyobb a konszenzus. Kapjon egy kis vigaszdíjat a Sike, „Legmegosztóbb Bor” kategóriában: kiugróan őt ítéltük meg a legváltozatosabban (2,51), A második legkedveltebb Konyári pedig egyhangú szavazatok mellett a legkevésbé megosztó bornak bizonyult (1,11).
