Kis hazánkban az egyik legtöbbet termesztett szőlőfajta. Hozzánk Franciaországból érkezett a 19. század közepétől. Írja a wiki... de szerintem ez látszik is.
Spriccet neki, mondta egyik kedves vakteszter kollega, aki úgy fest,
nem csak a 
kóstolásnál vak, bár még eleddig ezt sem bizonyította. Magyarországon kiváló borok születnek, de az értő gazdák, borászok nagy ellenfele a kiszámíthatatlan és változékony időjárás, illetve az ennek köszönhető minőségváltakozás. Nagyon kevés fajta, ill. pince tudja évről évre stabilan hozni ugyanazt a szintet. Az olaszrizling későn érő típus, amely szereti a meleget. Bőven termő, s csak ritkán hajlamos a túlérésre (amiből meg simán aszú lesz, oszt pássz).
Elméletem szerint a magyar bor másik, a világpiacon őt megillető helyétől távoltartó mumus, hogy egyszerűen kevés. Nincs elég szőlő, hogy jelentős mennyiségű palackkal lássák el pincék a nemzetközi szomjazókat (a harmadik valószínűleg az árképzés, de erről máskor).
persze ámulattal átitatott hódolat a világhírű szigetcsépi cuvee kivételnek, melyet moszkvai tudósítónk fedezett fel egy áruházban.
Az olasz a jó minőséget évről-évre, és ráadásul viszonylagosan nagy mennyiségben képes hozni, így talán az egyik legalkalmasabb fajta ide, nekünk. IDE! nekünk!
A szaknyelv szerint rezeda illatú, bármit is jelentsen ez, íze a manduláéhoz áll legközelebb és erre viszont csak helyeselni tudok.
Ennyi okosság után térjünk rá a saját tapasztalatokra:
- az olaszrizling azon borok közé tartozik, amelyikre érdemes várni. Szerény szortimentünkből a legöregebb, azaz a legrégebb óta palackban pislogó győzedelmeskedett. Érdemes tehát legalább 2 – 3 éve üvegelt darabot választani.
- nagyon fontos a terroir (háh!). Az egy szem egri, minden plecsnije és jó nevű pincéje ellenére igencsak szétesős darab volt, a többihez képest. A legjavallottabb olaszrizling származási helyét illetően Csopaki, Somlói és Badacsonyi. Ez persze nem kizárólagos, nyugodtan lehet ellenpéldákat küldeni a szerkesztőségbe pedagógiai célzattal, de e termőterületeken már igen kimagasló eredményeket produkál, valószínűleg Magyarországon teljesedik ki leginkább ez a típus és ez érthető is a sok évtizedes tapasztalat miatt.
- Még a legrosszabb szereplőt sem locsoltuk fel szódával, de persze nyáron, melegben, egy árnyas fa alatt – ha éppen az a feladat, hogy sokáig kell ott üldögélni, hát bizony felspriccelném, talán a győztesen kívül bármelyiket. No nem pejoratíve, mint kollega, hanem csak úgy, meg mert akkor tovább lehet büntetlenül fogyasztani.
Összefoglalva, az olaszrizling jó, mert nem olasz, már nem is francia, hanem magyar, sok van belőle és mandulaízű. Ráadásul megbízhatóan hozza a formáját, fogyasszuk hát!
